Beszélgetés a nézőkkel
Nézők mondták
Bebizonyosodott már nagyon sokszor, hogy egy nagyon rossz élethelyzet egy jobbat hoz, attól függően, hogy tudatosan alakítjuk vagy pedig csak belesodródunk.
Végignéztem az előadást és nagyon jónak találtam. A felvetett problémák és amiről szólt az egész, az megfogott. A játék és az előadásmód is szintén.
Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek. Ami engem foglalkoztat, az nem is a túlélés része, hanem az hogy annyira szeretett élni!
Engem is elgondolkodtat az, hogy hogyan lehet az életünket úgy visszanézni, hogy az ember nem bán meg semmit. Hogyan látja egésznek? És hogyan lehet erősnek maradni? Polcz Alaine egy erős nő volt. Mi nem tudunk mindig ilyen erősek lenni. Erre a titokra tényleg jó lenne rájönni.
Nagyon köszönöm ezt az előadást, nagyon sokat jelentett nekem ezt hallani. Harmincvalahány évvel ezelőtt történt valami az életemben, amit akkor úgy éreztem, hogy tragédia volt, de csak pár éve jöttem rá arra, hogy ha az akkor nem történik meg, akkor most nem lennék ott, ahol vagyok, és egyből átalakult minden bennem. Amikor mondta a partitúrát, akkor visszanézve rájöttem, hogy hála isten, hogy az megtörtént, mert akkor most nem lennék ott ahol vagyok.
Az elmúlt két és fél évben nagyon magam alatt voltam. Most hallgatva Polcz Alaine történetét rájöttem arra, hogy: Kész, vége, megyünk előre!
Ami megmaradt bennem, hogy az élet milyen értékes és vigyázni kell rá. az apám mindig meg akart halni, és amikor történt vele egy baleset, akkor annyira élni akart. Nagyon pozitív Polcz Alaine élete, az előadás is az volt.
Köszönöm szépen, nagyon letaglózó volt. Főleg, az hogy a humornak az ereje milyen fontos volt végig.
Ami nekem a legtöbbet adja az a kristályén. És ennek utána is néztem, mert én is ebben hiszek. Nekem nagyon sokat jelent ez szakmailag és emberileg is.
Amikor kitört a szomszédban a háború, Gabi éppen pár nappal később játszotta ezt a darabot. Az első dolgom az volt, hogy a 14 éves lányomat és a 17 éves fiamat elhozzam, hogy ezt akkor nézzék meg.
Ez szörnyű, amin átment az orosz katonákkal. Ezt épp ésszel nem lehet kibírni. Nagyon erősnek kell lenni, felállni ebből, ilyen fiatalon és normálisnak maradni, ezt félretenni, házasságban élni és másokon segíteni. Ennél sokkal kevesebbtől is kiborulunk és padlóra kerülünk. Ő egy óriási támasz azoknak, akik ilyen traumákon mennek át, vagy a halállal küzdenek a családban.
Valóban, ezt én most tanúsíthatom, hogy akármennyire demenciás is valaki, valahogy mindig visszajön az, hogy egy része még mindig tiszta, még mindig ő. És engem most ez fogott meg a legjobban, mert én ezt még soha nem hallottam korábban senkitől, hogy ez egy létező dolog.
A humor – ami végig jelen volt Polcz Alaine életében – ez az egyik legfontosabb dolog az életben.
Én jó pár éve halogatom a Polcz Alainnel való találkozást, hallottam már róla, de nekem most jött el az ideje. Nagyon örülök, hogy eljöttem. És még úgy is adott ez az előadás, hogy most hallgattam meg nemrég ezt a hangoskönyvet, ami elég erős. Ugye ez az ő előadásában van, de ez az interpretáció még hozzáadott. Nagyon örültem, mert magamban azt tippeltem, hogy 100%-ban női közönség lesz, de nem így volt. És a zene is nagyon vitt.
Ha van küldetés, akkor ez mindenképpen az! És az is nagyon jó, hogy lehet erről előadás után beszélgetni.
Honnan volt az az erő? Honnan merít? Ha mi kerülnénk ilyen helyzetbe tudnánk e ilyen magas szinten megélni ezt az egészet, vagy túlélni inkább?
A partitúra megvan, de hogy azt, hogy fogjuk játszani, milyen zenekarral, hol erősítünk, hol halkítunk, az már a saját egyéniségünk.
Ami nekem fontos ebben: megszeretni a saját partitúrámat és aztán megszeretni és elfogadni azt, amit én ebben játszani tudok.
Nekem most az maradt meg, hogy: nem fontosak az élet dolgai. Annyi mindenről gondoljuk, hogy fontos, aztán kiderül, hogy nem az. Köszönöm az élményt!
Én most harmadszor láttam a darabot úgyhogy kiváncsi voltam arra is, hogy mikor mi érint meg, vagy mi folyik át rajtam, vagy hol kezd el csorogni a könny a szememből. Úgyhogy nagyon érdekes, hogy mindig más emelkedik ki. Szinte már tudom, hogy mi után mi jön, de egyszer ez, máskor meg az, ami úgy megérint.
Nagyon hálás vagyok a ma estéért.
Az előadás végén jókedvvel jöttünk ki. Azt mondtam magamban, hogy: nincs az a kor, hogy az ember ne valósíthatná meg az álmait, mindegy hány évesek vagyunk. Köszönöm. Lenyűgöző volt.
Köszönöm szépen az élményt, még mindig a hatása alatt vagyok, én most nem bírok beszélni.
Az előadáshoz nem találok szavakat, mert nincs más aki ilyen csodálatosan és hibátlanul tudta volna ezt nekünk átadni, úgyhogy nagyon szépen köszönöm az élményt.
Volt egy íve az előadásnak. Nekem az jött le hogy: Bármennyire is reménytelennek tűnik olykor az élet, erősek vagyunk és túléljük. Talán minden meg van írva, és minden úgy történik, ahogy kell. És ez olyan reményteljes.
Nekem az előadás nagyon sok mindent adott. Olyan mélyponton vagyok, amiből eddig nem láttam ki, de most már tudom, hogy van belőle kiút. Nagyon köszönöm.
Nagyon szépen köszönöm az előadást. Nagyon megrendítő és megható volt. Erős, szép és érzékeny.
Mindig van remény! – ez volt a legfontosabb üzenet.
Nem először látom az előadást és ha egy szót kellene mondanom, akkor az a nézőpont lenne, azaz hogy milyen érdekes és mennyire más tud lenni egy másik nézőpont.
Engem nem a múltba vitt az előadás. Inkább azt érzem, hogy innentől kezdve én már másképp leszek szomorú, másképp fogok a dolgokra ránézni. Tehát engem inkább előre lök a jövőbe. Köszönöm szépen.